Valószínűleg kevesen vannak, akiknek egyáltalán nem mond semmit az 1929-es Nagy Gazdasági Világválság kifejezés. Emlékszem, a történelemkönyv említést tett róla, bár arra nem igazán emlékszem, hogy túlságosan nagy hangsúlyt fektetett volna a témának. Pedig így, 80 év távlatából is, az az októberi szombaton kiszabadult szellem, elég hihetetlen, de még ma is kísért.

 Mindig, amikor valahol említésre kerül az 1929-es krach, valahogy mindig egy fekete-fehér, szemcsés filmhíradó képei sejlenek fel a képzeletemben, ahol elegáns úriemberek és menő suhancok futnak versenyt a kereskedési terem izgalommal és hévvel vegyes színpadán. Mint egy gyorsított felvétel, ahol reménykedő, kapkodó, feszült arckifejezésekben tükröződik a nem kívánt jövő, ami ma már tudjuk, életeket és sorsokat formált és döntött romba a következő évtizedekre.  A történelemtudorok nagy örömére természetesen tartogatott jó néhány történetet csalókról, gazságokról, és számtalan nyilvánvaló visszaélésről, amelynek megoldása a jövő reformereire várt.

Adott egy, a saját bevallása szerint „alkalmazottai által csapdában lévő” nagynevű pénzügyi óriás, amelyet szakértői időnként a lehetőségeknél kockázatosabb helyzetbe sodorják, és amelyért végül nem ők vagy a bank, hanem az állami költségvetés vagyis az adófizetők, illetve bizonyos esetekben a részvényesek fizetnek. És miután nyilvánvalóvá válik a felelős, aki még ráadásul további segítséget is kap, hogy megmenekülhessen a kilátástalan helyzetből, arra költi a talpraállás utáni profitját, hogy megjutalmazza azokat az alkalmazottait, akik többek között közreműködtek a válságos helyzet kialakításában? Pénteken az utcára vonultak a Goldman Sachs részényesei Washingtonban, miután nyilvánosságra került, hogy a befektetési bank éves nettó bevételének mintegy 47%-át fizeti ki bónuszként alkalmazottainak, alig több mint egy évvel azután, hogy az amerikai kormánytól mintegy 10 milliárd dolláros mentőcsomagot kapott a csődközeli állapotból való kilábaláshoz. Hol az igazság?

Teljes cikk

Az Európai Parlament és a Tanács 2007. november 13-i irányelve értelmében (2007/64/EK) a nemzetközi fizetések lebonyolítására vonatkozóan minden tagállamban új előírásokat kell életbe léptetni legkésőbb 2009. november elsején. Ennek értelmében néhány hazai pénzforgalmi szabályozás bizonyos pontokon módosul, és főként a bankon kívüli devizaátutalásokkal és nemzetközi tranzakciókkal kapcsolatban tartalmaznak új előírásokat. A direktíva célja többek között egy egységes euró fizetési övezet (SEPA – Single Euro Payments Area) létrehozása, a tranzakciós költségek és időtartam csökkentése, átláthatóbb és egyszerűbb pénzügyi rendszer kialakítása, növekvő versenyhelyzet kialakítása piacnyitás révén, a jogok és kötelezettségek standardizálásán keresztül egységes rendszer kialakítása, amely jobban szolgálja a fogyasztók védelmét.

Teljes cikk

Számos ex banki vezető visszatérésével kapcsolatos hírekről számolt be a Wall Street Journal. Az Amerikai Betétbiztosító Társaság által rendezendő, bukott amerikai bankok elárverezését szolgáló aukcióra a hirek szerint számos banki vezér készülődik a maga tétjével, amelyhez a jelek szerint a Wall Streetről szerzik a pénzügyi keretet.

A Kelet-Európában csendben növekvő kis pénzügyi magánválságunk a nyugati őszhajú elemzők véleménye szerint enyhülni látszik, miután a Nemzetközi Valutaalap (IMF) hősies jelenlétével és segítségnyújtásával ajándékozta meg régiónkat. Bár, és ezt már az első mondatokban hangsúlyozzák, még közel sem vagyunk kinn a vízből, vagy jó magyar kifejezve, a dzsindzsásból. A lett valutaleértékelődés szemtelen kis szelleme még mindig fenyegetőzik, a banki problémák továbbra is jelen vannak, és számos országban egyre csak növekszik az IMF programokkal kapcsolatos politikai kockázat. 

 Teljes cikk