A Kelet-Európában csendben növekvő kis pénzügyi magánválságunk a nyugati őszhajú elemzők véleménye szerint enyhülni látszik, miután a Nemzetközi Valutaalap (IMF) hősies jelenlétével és segítségnyújtásával ajándékozta meg régiónkat. Bár, és ezt már az első mondatokban hangsúlyozzák, még közel sem vagyunk kinn a vízből, vagy jó magyar kifejezve, a dzsindzsásból. A lett valutaleértékelődés szemtelen kis szelleme még mindig fenyegetőzik, a banki problémák továbbra is jelen vannak, és számos országban egyre csak növekszik az IMF programokkal kapcsolatos politikai kockázat.
A jó hír: a reménysugár foltokban már ki-kikandikál
A kockázatok várhatóan még sokáig fennmaradnak, de már mutatkozik egy-két reménysugár. A francia és német gazdaság - mint a régiő legfőbb exportpiacai és jelentős külföldi tőkeforrásai - második negyedéves fellendülésükkel pozitív hatást gyakoroltak a kelet- és közép-európai országok gazdaságára. Ugyanakkor még közel sem vagyunk kinn a gödörből. A kockázatvállalási kedv időközbeni javulása nem lebecsülendő, hiszen ahogy a mondás is tartja, egy árhullám megemeli az összes csónakot, és most úgy fest, hogy megnőtt a befektetők kedve az enyhülő pénzügyi kockázatú kelet-európai piacokon.
A még annál is jobb hír: A lett válság hatásai várhatóan nem terjednek futótűzként
Bár a leértékelődés nem kopogtat az ajtón Lettországban, a jelenlegi állapot nagy az esélyt mutat arra, hogy jövő év tartogat ilyen irányú "meglepetéseket". Annak esélye azonban, hogy ez más kelet-közép-európai országokba is továbbgyűrűzhet, sokkal csekélyebb, mint néhány hónappal ezelőtt. Átmeneti hullámvölgyek előfordulhatnak a régiós devizák árfolyamában, de nagy valószínőséggel nem lesznek hosszú távon lett hatás alatt. A befektetőknek elég idejük volt a kockázatok megemésztésére, a szabályozóknak pedig az ilyen jellegű helyzetekre való felkészülésre. Egy nemrégi IMF tanulmány szerint a válság továbbterjedése nagyban függ a befektetői várakozásoktól valamint attól, hogy az egyes kelet-közép-európai országok mennyire függetlenítették magukat egymástól. Lengyelország például az első olyan EU tagállam, amely a jelenlegi adatok fényében már megfékezte a recessziót. Közép-kelet-európai országokban, mint Csehországban vagy Lengyelországban nem valószínű, hogy hosszú távú negatív következményekkel kellene számolni. Ugyanakkor a régió más országai, mint Litvánia vagy Bulgária az euróhoz rögzített valutájuk révén a szintén euróhoz kötött lett valuta gyengülése jelentős sokkra számíthatnak.
A rossz hír: a banki kockázatok csak nem akarnak enyhülni
A kelet-európai bankrendszer egyik legtöbb fejfájást okozó tényezője jelenleg a nemfizető hitelek (NPL) állománya a mérlegben, amely lecövekelt a jelentős gazdasági adósságállomány-növekedés közepette, és jelentős kockázattal terheli a bankok tevékenységét. A hitelállomány tetőzése pedig még csak 2010 elejére várható, mivel a hitelek általában pár hónapos lemaradásban vannak. A Deutsche Bank elemzése szerint ez a "rossz" hitelállomány Csehország, Magyarország és Lengyelország esetében várhatóan mintegy 5-10%-ra, a Balti államok esetében 15-25%-ra, míg a délkelet-európai országokban és Ukrajnában mintegy 30-45%-ra fog ugrani.
Köztudott, hogy a külföldi, többségében nyugat-európai anyabankok régiós leánybankjaik révén tevékenykednek a régióban mintegy 60-90% közötti banki eszközállomány tulajdonjogán keresztül. A jelentős kockázatú hitelek előrevetített növekedése kérdésessé teszi, hogy az anyabankok vajon azokban a zűrös időkben is kitartanak-e majd a régiós leányaik mellett. Elemzők véleménye szerint a bankok állják majd a sarat, bár nem lehet teljesen elvetni a teljes kivonulás lehetőségét sem. Másfél héttel ezelőtt például a legnagyobb svéd bank, a Swedbank, amely egyben Lettország legjelentősebb hitelezője, bejelentette, hogy amennyiben a lett törvényhozás elfogadja a jelzáloggal kapcsolatos erősen vitatott tervezetet, kivonul Lettországból.
Az elmúlt hónapokban leginkább súlytott országokban, mint Magyarország, Románia és Szerbia, a külföldi anyabankok együttesen álltak a leányaik mögé ígéretükkel, hogy számíthatnak a támogatásra, ha szükséges. Ez jelentősen csökkenti a valószínűségét egy esetleges kivonulásnak. A nagyobb fejtörést a hitelezési tevékenység szigorítása okozza, amely jelentősen visszavetheti a régiós növekedési kilátásokat, és késleltetheti a helyreállítást.
A csúfság: A politikai bizonytalanság veszélyezteti az IMF programok megvalósulását
Kétségtelen, hogy a régió több országában az IMF program jelentős szerepet játszott a félelmek és pánikhelyzet csillapításában a pénzügyi válság idején. A legsebezhetőbb országok, mint Bosznia, Magyarország, Lettország, Románia, Szerbia és Ukrajna jelentős segítséget kapott a Nemzetközi Valutaalap programjától, ugyanakkor még ezzel a programmal együtt sem teljesen biztos a gazdaságok immunitása a válsággal szemben.
A politikusok egyik legnagyobb kihívása az lesz a közeljövőben, hogy egyensúlyt teremtsenek a választói támogatottság, és a hitelezési szabályozások szigorítása között, vagyis hogy miközben az IMF programját követve megregulázzák és jelentősen megszigorítják a hitelfelvétel szabályait, meg tudják tartani a választók szavazatait a következő parlamenti választásokra. Követni fogják az IMF előírásait akkor is, ha ez esetleg a kormányzásba kerülhet? Vagy a szavazók és leginkább saját érdekeiket szem előtt tartva fittyet hánynak az előírásoknak? És ez utóbbi esetben, vajon az IMF megvonja a további hiteleket, vagy továbbra is folyósítani fog az országok kisegítésére? Nem egyszerű kérdések. Ha az IMF elzárja a csapokat, az könnyedén visszájára fordíthatja a folyamatokat, és könnyen elveszhetnek az eddig nehezen elért eredmények. Az ázsiai válság idején tapasztalt szigorú hozzáállással ellentétben, az IMF egy merőben újkeletű rugalmasságot és elnézőképességet tanúsít a régió országai felé. Így például az eredetileg előírt ukrán földreformtól eltekintett, és jóváhagyta a nagyobb költségvetési deficit iránti kérelmet Románia, Magyarország, Lettország, Szerbia és Ukrajna esetében. De nem szabad elfelejteni, hogy az IMF mikulászsákja sem feneketlen.
Mindezidáig Lettország állt a figyelem középpontjában, amely egyenlőre próbálkozgat a kiadások jelentős csökkentésével, és nehéz küzdelmet folytat, hogy a euróval szemben rögzített valutája helyzetét fenn tudja tartani. A lettek hűségének hiánya késleltette az eredetileg márciusban esedékessé vált 0.2 milliárd euro törlesztését, amelyet cask augusztusban fizettek meg.
Ukrajna a másik forráspont, ahol a hatóságok nem tudták teljesíteni az IMF felé vállaltakat, a januári elnöki választások már a küszöbön vannak, a kormányzat az időhúzás stratégiájába ment át az energiareformot illetően, miközben emeli a háztartási gázárakat. Novemberben Az IMF novemberben hoz döntést arról, hogy folyósítja-e az Ukrajnának esedékes 3.8 milliárd eurónyi hitelrészletet.
Románia a harmadik viharsarok a mi kis kelet-európai régiónkban, aki még igen csak nehéz helyzetbe hozhatja az IMF-et. A hirtelen kormányválság októberben egy politikai vákuumot hagyott maga után, és bizonytalanságokat keltett, hogy vajon képes lesz-e eleget tenni a 20 milliárd eurós hitelmegállapodás feltételeinek. Az IMF decemberben tér vissza a második körös felülvizsgálatra, amelytől mintegy 1.5 milliárd eurós hitelrészlet folyósítása függ.Néhány elemző előzetes véleménye szerint a folyósítást a Valutaalap várhatóan elhalasztja, mivel elég jelentős a kockázata, hogy a jelenlegi bizonytalan politikai helyzetben az IMF programjának megvalósítása lehetetlenné válhat.
